Az anyja volt George Michael támasza… mikor meghalt, eljött a sötétség
Tony Parsons írása
Ha valaha találkoztál George Michael anyjával, azonnal megértetted, George személyisége honnan ered.
Lesley Panayiotou egy melegszívű, jóságos nő volt, akinek az élete a családjára épült. Mindenkivel barátkozott, sokat mosolygott és szerény volt. Mikor George az első szólóalbuma, a Faith 20 milliós eladási számai után azt bizonygatta, ő a bolygó legnagyobb sztárja, Lesley akkor is a földön járt.
Akárcsak a fia.
Nagyon hasonlítottak egymásra. George családjának többi tagjával – két nővérével, Yiodaval és Melamie-val, valamint az apjával, Jackkel – különböző koncerteken és partikon találkoztam (emlékszem George pazar 30. szülinapi bulijára, amit apja fáklyákkal kivilágított lovasfarmján tartottak Hertfordshire-ben).
De azalatt a számtalan óra alatt, amit a kilencvenes években az otthonában töltöttem, csak egyetlen családtagját láttam ott – az anyját. George akkoriban az Oak Hill Parkon fekvő nyílt légterű házban lakott az észak-londoni Hampsteaden. Lesley pedig átjött, hogy elvégezzen némi ingyenes takarítást – mert a házat faltól-falig hófehér szőnyeg borította, és aminek tönkretételében George labradorja, Hippy tevékenyen részt vett.
Csakhogy Lesley inkább azért volt ott, hogy a fiát lássa.
George már hatalmas sztár volt a Wham!-ben is, a Faith azonban új szintre emelte a karrierjét. Furcsa volt látni, hogy valaki ilyen gyorsan világhíres lesz. Emlékszem, egyszer mutatott a garázsában egy vadonatúj Aston Martint, amit nem hiszem, hogy valaha vezetett volna, mert előnyben részesítette a régi Range Roverét, hogy azzal szállítsa Hippy-t a mindennapi Hampstead Heath-i sétáihoz.
Az Oak Hill Parkon lévő házat addig a gazdag London csendje vette körül, most azonban az egész világ George lépéseit figyelte. Miközben a konyhában álltunk egy csésze teát kortyolgatva, úgy tűnt, legalább egy fotós mindig a ház mögötti meredek hegy bokrai között leskelődik.
Bár a húszas évei közepére George olyan sikeresnek bizonyult, aminek a legtöbb csillag még csak a közelébe sem ér, mégis meglepően érzéketlen maradt a sztárvilágra. Csak addig tűnt furcsának, hogy az őrület forgataga nem ragadta magával, míg meg nem ismerted Lesley-t – az anyját és támaszát. És akkor megértetted.
George rengeteget kapott Lesley-től. A stabilitását, ösztönös kedvességét, csendes elszántságát (Lesley szembeszállt angol családjával, csakhogy feleségül mehessen George apjához, Kyriacos "Jack" Panayiotou-hoz).
Aztán 1997-ben elment, 60 éves korában rákban elhunyt – és ezzel George édes életének örökre vége szakadt.
Egy évvel Lesley halála után George és én a tél közepén a kandalló mellett ültünk – közöttünk Hippy, a még megmaradt fehér szőnyegen - és George rögtön megemlítette, hogy naponta 25 marihuánás cigarettát szív. Mindig voltak titkai, de a kábítószerek nem tartoztak közéjük. Meggyőzött arról, hogy új szokása már elérte a tetőfokát, én pedig – még abban a pillanatban is – az életemre fogadtam volna, hogy George Michael soha nem tenné tönkre magát drogokkal.
Túlságosan józan, gondoltam. Túlságosan szilárd. Túlságosan is Lesley fia.
De a dolgok nem így alakultak. A drogok, melyekről 1988-ban beszélt, nem tűntek el az életéből – átvették a hatalmat felette.
Fogalmam sincs, vajon a heroinhasználatról szóló pletykák igazak-e, de nem tudom, vitatná-e bárki, hogy a különböző kábítószerek elvették George Michael egészségét, karrierjét, boldogságát és tehetségét, végül pedig az életét.
Megharagudtam rá, nem sokkal azután a beszélgetés után ott a kandalló mellett. A magnó ment, mi pedig órákon át trécseltünk, ám amikor hazaértem, a telefon folyamatosan csengeni kezdett, mert George azt akarta, távolítsam el azokat a dolgokat, amiket ő túlságosan kényesnek ítél. Furcsa módon, nem az élete szerelméről, Anselmo Felepparól vagy a kábítószerhasználatról szóló vallomásáról volt szó. Diana hercegnőről mondott olyanokat, amiket vissza akart vonni.
Boldogan belementem - a barátomnak tartottam -, ám a telefon újra és újra megszólalt. Végül elvesztettem a türelmemet vele szemben. Én egy lelki szemetesládának éreztem magam, ő pedig a nagy sztárnak, akinek kihasználják a nyitottságát.
13 év barátság után többé nem beszéltünk egymással.
A George haláláról szóló hír szomorú volt, ám egyáltalán nem váratlan.
Távolról nézve úgy tűnt, mintha öreg barátom már évek óta gyilkolta volna magát.
Ha elég hosszú ideig élnek, a legtöbb sztár a drogoktól, a mohó szextől és a tönkrement egészségtől egy tisztább, józanabb, kevésbé önpusztító létezés felé veszi az irányt. Keith Richards-ként kezdik és Keith Chegwin-ként fejezik be.
De nem George.
Amikor drogosan vezetett és ezért négy hétre börtönbe került, már 47 éves volt. Én, aki még a Wham! idejéből ismertem őt, alig tudtam azonosítani azt a püffedt, mindenféle drogot használó figurát, aki oly vakmerően belehajtott a Snappy Snaps kirakatába a hampsteadi főutcán.
Eheti halálakor már úgy tekintettem rá, mint egy vadidegenre.
A hihetetlen nagylelkűségéről szóló történetek napvilágra kerülésével aztán újra megláttam ebben a beteg, 100 kilós férfiban azt a George-t, akit ismertem és szerettem.
Mert én is emlékszem George nagylelkűségére. Miután készítettem vele néhány interjút a Face magazin számára és rájöttünk, hogy szeretünk együtt berúgni, ő pedig bízhat bennem, azt ajánlottam, egy napon írjuk meg az élete történetét. Arra gondoltam, majd ha 60 lesz. „Csináljuk most”, mondta 26 évesen.
Úgy döntöttünk, hogy a bevételen fele-fele arányban osztozunk – precedens nélküli megállapodás egy bértollnok és egy szupersztár között.
Amikor az amerikai menedzserei tudomást szereztek a megállapodásunkról, rettenetesen dühösek lettek és közölték az ügynökömmel, hogy előbb fog Hollywood jéggé fagyni, minthogy illusztris ügyfelük osztozna a hasznon egy olyan senkivel, mint én.
„Ne is gondolj erre többé,” mondta George. „Csak írd meg a könyvet.” Átverte a menedzsereit és illendően osztoztunk a tetemes hasznon. A nagylelkűségétől még ennyi év után is eláll a lélegzetem.
Hová tűnt az a nagyszerű ember?
Talán minden máshogy alakult volna, ha az anyja tovább él. Igen, mindannyian elveszítjük anyáinkat, de George számára sokkal nehezebb volt a folytatás, mint a legtöbb embernek.
Nem gondolom, hogy Lesley megakadályozhatta volna, hogy George bele ne süllyedjen a drogos kábulatba. George saját magát állította volna meg. Mert szégyellte volna az anyja előtt, hogy egy kábítószeres roncs válik belőle. A legtöbb sztár meghátrál a sötétség elől, George azonban az anyja halála után egyenesen belevetette magát.
Anselmo Feleppa, a brazil szerető 1993-as halála megerősítette George Michaelt abban, hogy meleg, és nem abban a biszexuális spektrumban él, amit tinédzser évei óta gondolt. Anselmo után nem volt több női szerető – előtte bizonyára akadt néhány -, George azonban továbbra is rejtőzködött.
A közhiedelemmel ellentétben nem akkor vállalta fel másságát, mikor 1998-ban „közszeméremsértés” miatt letartóztatták. Már ezt megelőzően nyíltan beszélt Anselmóról az utolsó interjúnk alkalmával. Ezzel azonban akkor senki nem törődött egészen addig, míg az a zsaru el nem kapta abban a nyilvános wc-ben.
George magyarázata homoszexualitásának titkolására az volt, hogy nem akarta, hogy anyja aggódjon az AIDS miatt. De azt hiszem a hiúsága is közrejátszott ebben, mivel így a világ legszebb nőivel parádézhatott a videóiban. Ám kezdettől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy a videóiban szereplő George Michael ugyanolyan kitalált teremtmény, mint Ziggy Stardust volt.
És most nincs többé.
A telefonom karácsony napján kezdett csörögni, de nem tudtam mit mondani a rádióknak és az újságoknak, mert az az 53 éves férfi, aki az oxfordi Goringban meghalt, számomra teljesen idegen volt.
De emlékszem még arra a George-ra, aki fiatal és boldog és egészséges volt.
Emlékszem még, mikor 21 évesen, a Wham! tagjaként lányok sokasága üldözte.
Emlékszem még, mikor zeneszerzői képessége akkora sztárt csinált belőle, mint Michel Jackson - és emlékszem arra is, ahogy teát készít és kekszet hoz, mikor leülünk egy újabb beszélgetésre Hampsteadben, és közben Hippy a fehér szőnyeget rágcsálja közöttünk.
Emlékszem még arra a csodálatos fiúra, arra a nagylelkű emberre, akit oly büszkén a barátomnak hívtam.
Hiányzik.
2017-01-07
TONY PARSONS George Michael’s mum kept him stable… when she died, he embraced the dark