George Michael - CNN interjú

készült 1998 április 10-én, a CNN Los Angeles-i stúdiójában

 

Jim Moret: George Michael tizenhat éve nemzetközi sztár, de az elmúlt héten a bulvárlapok - különösen az angol bulvárlapok – a keddi, Beverly Hills-i letartóztatása után kizárólag a magánéletére koncentráltak. És most itt vagy, hogy beszélj a dologról.

George Michael: Igen, kifejezetten ezért vagyok itt, mert egyszer és mindenkorra szeretnék tisztázni néhány félreértést. A legnagyobb tévhit az, hogy ez volt a legpokolibb időszakom… hát, nem állítom, hogy a legjobb volt, de semmilyen értelemben sem számít a legrosszabbnak. Igaz, hogy megalázó, kínos, bizonyos értelemben vicces volt, de Londonból olyan hírek jönnek, hogy egész éjjel csak feküdtem és sírtam, hogy ingerült voltam, meg hasonlók. Az igazság az, hogy a helyzet miatt nem tudtam aludni. És hidd el: mikor letartóztattak, nem próbáltam meggyőzni a rendőrtisztet, hogy éppen a lottószelvényemet keresem. Mindenek tetejébe szerintem egyszerre telhetetlennek és perverznek is megpróbáltak beállítani.

JM: Az angol sajtó?

GM: Igen. Számukra ez az élet napos oldala. Tiszta cirkusz volt, tudod, ahogy helikopterek röpködtek a házam körül. Szó szerint emberek százai vártak éjjel-nappal valamire, de nem tudom megmondani, mire. El akarom mondani a rajongóimnak, hogy tudom, amellett, hogy magamat lejárattam, valamilyen szinten őket is megszégyenítettem, és szeretném, ha tudnák, hogy jól vagyok; hogy tudom, sokan tisztában vannak vele, milyen kemény időszakon mentem keresztül az elmúlt 5-6 év során. És szeretném, ha tudnák, hogy ez miatt nem fogom befejezni a pályámat. Ez össze sem hasonlítható azokkal a veszteségekkel, amikkel meg kellett küzdenem. Még azokhoz a jogi ügyekhez képest is, amikkel foglalkoznom kellett, mondhatnám, hogy ez olyan, mintha csak egy sétára indultam volna a parkba… bár nem hiszem, hogy ez most ebben a helyzetben működne.

JM: Gyakorlatilag letartóztattak egy Beverly Hills-i parkban?

GM: Igen.

JM: Egyedül voltál?

GM: Igen, egyedül voltam.

JM: És úgy döntöttél, hogy annak ellenére nem kommentálod a letartóztatásod részleteit, hogy nem került bíróságra a dolog.

GM: Nem szabad beszélnem róla. Nem azért, mert félnék beszélni róla, egyszerűen azért, mert ez egy jogi helyzet, ami még mindig a levegőben van és nem tudom, hogy a jövőben meg fognak-e vádolni valamivel, vagy sem. Azt tanácsolták, hogy ne nagyon beszéljek a részletekről.

JM: De nagyon nyíltan bevallod, hogy ez olyasmi, ami nem különösebben izgat fel; azért vagy dühös, mert ilyen helyzetbe hoztad saját magadat.

GM: Így van. Olyan helyzetbe hoztam magamat, ahol egy csomó mindent kockáztattam. Kockáztattam egy bűnvádi eljárást.  Kockáztattam mindent, amit addig elértem, és erre egyáltalán nem vagyok büszke. De a fő kérdés az erkölcsi része a dolognak - ami egyáltalán nem lenne nagy ügy, ha heteroszexuális erkölcsi kérdés lenne –, ebből a szempontból viszont egyáltalán nincs miért szégyenkeznem.

JM: A szexualitásod folyamatosan a figyelem középpontjában áll.

GM: Igen.

JM: Nagy-Britanniában.

GM: Igen. De bizonyos fokig mindenhol. Mert az emberi önmeghatározás és a szexuális meghatározás szempontjából mi, popsztárok és filmsztárok tárgyakká váltunk. Azt hiszem, sokan szeretik azt gondolni, hogy megbélyegezhetnek egy homoszexuális embert egy heteroszexuálissal szemben, mert ettől lesz az az érzésük, hogy egy kicsit biztosabbak önmagukban. És ha valaki a határvonalon van, ahogy magamat mindig is tekintettem abból a szempontból, hogy az emberek milyennek látnak…

JM: Úgy érted, félreérthető vagy?

GM: Félreérthető, igen. És úgy gondolom, hogy bár ez nagyon sikeresen működik a pop világában – különösen, ha olyan érzelmekkel vagy szexualitással kapcsolatos dolgot próbálsz elmesélni, ami a nőkhöz és férfiakhoz egyaránt szól – az én szexualitásom nem volt előre elrendezve.  Pályafutásom első felében azzal vádoltak, hogy meleg vagyok, holott akkoriban közel sem volt olyan kapcsolatom, amit melegnek lehetett volna nevezni. Valójában már 27 éves voltam, mikor megtörtént. Tehát éveken át úgy nőttem fel, hogy mások mondták meg, milyen a szexualitásom és azért ez elég bosszantó. Aztán mire tisztába jöttem magammal és a nőkkel abbahagytam minden kapcsolatot, addigra annyira dühös lettem attól, ahogy addig kezeltek, hogy azt gondoltam, jó, akkor maradjon minden így. A médiának nem kell tudni róla. Nem hiszem, hogy el kellene mondanom nekik… De hát tudod, ami késik, nem múlik.

JM: Szóval, mi az, amit egyértelműen mondani akarsz?

GM: Csak annyit, hogy nincs bajom azzal, ha az emberek tudják, hogy jelenleg egy férfival van kapcsolatom. Közel 10 éve nem voltam nővel. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy azok a dalok, melyeket akkor írtam, mikor nőkkel voltam, azok tényleg a nőkről szólnak, az az utániak pedig egyértelműen a férfiakról. Szóval, úgy gondolom, a munkám során sosem voltam visszafogott a szexualitásomat illetően.  Az életemből írok, és azt akarom, hogy az emberek tudják - különösen azok, akik a korábbi dolgaimat is szerették és akkoriban még fiatal lányok voltak -, hogy nem hazudtam nekik.

JM: George, miért érzed úgy, hogy fel kell tárnod és nyilvánosságra kell hoznod az életed egy nagyon privát részét?

GM: Hiszen már megtettem, nem? És méghozzá olyan módon, ahogy nem igazán volt szándékomban. Miután ekkora hülyeséget csináltam – én egy nagyon büszke ember vagyok -, azt akarom, hogy mindenki tudja, ostobának, meggondolatlannak és gyengének érzem magam, mert hagytam, hogy a szexualitásom így kerüljön napvilágra, de egyáltalán nem szégyellem magam.

JM: Úgy érzed, hogy többé-kevésbé tudat alatt keverted magad ebbe a helyzetbe csak azért, hogy beszélhess erről a nyilvánvalóan téged is zavaró problémáról?

GM: Nem. Nem hiszem. Nem hiszem, hogy valaha is foglalkozni akartam vele és főleg nem így. Azt hiszem, a helyzet visszássága volt az, ami rákényszerített, hogy most itt legyek, mert annyira menthetetlen volt. Számomra nem gond beismerni, hogy én is csak egy ember vagyok és hogy az én véleményem szerint szexuális szempontból a legtöbbünk esendő.

JM: De te, ahogy már említettük, reflektorfényben vagy. Régóta szupersztárként könyvelnek el. Volt olyan pillanat, mikor vissza akartál venni a nyilvános életedből?

GM: A Faith időszak végén hoztam néhány nagyon fontos döntést. Nem hiszem, hogy azzal függtek össze, hogy változott a szexualitásom, és hogy másként határoztam meg magamat, hanem sokkal inkább arról volt szó, hogy rettenetesen boldogtalan voltam. 23-24 évesen nyomorultul éreztem magam akkora hírnév közepén. Egyszerűen nem tudtam vele megbirkózni. Nem hiszem, hogy ez annyira meglepő, hiszen 17 évesen otthagytam az iskolát és 18 évesen már sztár voltam – legalábbis a világ bizonyos pontjain.

JM: Mit kezdesz azzal a hatalmas, és talán kissé tolakodó – legalábbis te így érzed – érdeklődéssel, amit a brit bulvár folyamatosan mutat a magánéleted iránt?

GM: Nos, azt hiszem, ez olyan valami, amit el kell fogadni, mert ha nem lennék képes elfogadni, többé nem állnék színpadra. Volt egy pont, amikor valóban úgy hittem, hogy soha nem akartam ekkora sikert. Az elmúlt hét évben a sikereim a világon egyre csak nőttek. Tehát elértem azt, amit akartam, vagyis kihasználtam a képességeimet és olyan dolgokat csináltam, ami örömöt okoz az embereknek, és hogy olyan dalokat írtam, amik nekem és nekik is jelentenek valamit. Ugyanakkor magamnak is adtam egy esélyt, hogy visszavegyek a tempóból és kissé felnőjek, annak ellenére, hogy ez a hét nem ezt bizonyítja.

JM: Magadra vagy mérges, vagy arra a helyzetre, amibe a brit bulvár sodort a saját hazádban?

GM: Nem. Úgy általában sok mindenért dühös vagyok a médiára és nem csak saját magam miatt. Úgy értem, mindannyiunk számára – függetlenül attól, hogy híresek vagyunk-e vagy sem, vagy hogy véletlenül elkapnak-e a nyilvánosság szeme láttára valami miatt -, azt hiszem, a média valóságos ördög. De ami engem illet, a történtek miatt senki másra nem lehetek mérges, csak magamra. Úgy értem, az egyedüliek, akiket megbántottam, az jómagam, az emberek, akik szeretnek és a barátom, aki egyszerűen csodás és abszolút megértő, hál’ istennek. Tartozom ezeknek az embereknek egy bocsánatkéréssel, és ahogy már mondtam, valószínűleg azoknak a rajongóknak is tartozom egy bocsánatkéréssel, akik támogattak, és nem akarták elhinni, hogy ezek közül bármi is igaz. Tudom, hogy az eset - finoman fogalmazva - egy kicsit beárnyékolja a hírnevemet, de ettől eltekintve nincs miért bocsánatot kérnem.

JM: Nehéz döntés volt, hogy kiállj és nyilvánosan bevalld, hogy meleg vagy?

GM: Nem. Abban a percben tudtam, hogy meg fogom tenni, mikor letartóztattak. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez az egyetlen járható út. Túl sok embert ismerek, akik elfutottak hasonló szituációk elől, úgyhogy az én véleményem az, hogy „menj csak be a tv-be; ember vagy, menj be a tv-be és amilyen gyorsan csak lehet, tedd rendbe a dolgokat”.

JM: Rendbe tenni a dolgokat és bevallani a világnak, hogy meleg vagy, azért nagyon nem ugyanaz.

GM: Akiket szeretek, tisztában vannak a szexualitásommal, az életem pedig jelen pillanatban nagyon boldog azáltal, hogy egy meleg kapcsolatban élek. Örülök neki; nem úgy tekintek a jövőre, hogy a szexualitásom majd megváltozik, mert remélem, hogy a mostani kapcsolatom lesz az, ami az életem hátralevő részében kitart. Megpróbálhattam volna elferdíteni a dolgokat ma este, de hát végsősoron nincs miért szégyenkeznem, csak dühös vagyok magamra, hogy ilyen ostoba voltam. És meg vagyok győződve róla, hogy addig, amíg őszinte vagyok magammal és őszinte vagyok azokkal az emberekkel, akik a zenémet kedvelik, nincs mitől félnem.

JM: Értékelem az őszinteségedet és köszönöm, hogy eljöttél.

GM: Én is köszönöm.

 

 

 

CNN Interview with George Michael - April 10, 1998 at CNN studio, Los Angeles
http://www.george.michael.szm.com/Esection/E1998cnn.html