^Ugrás fel
Hírek

George Michael 53 bölcs megállapítása életről, szerelemről, szexről, 1 évvel a halála után
’Minden melegnek az a tanácsom: a másság felvállalása soha nem történhet elég korán’
1. ’Olyan nem létezik, hogy egy sztár kéretné magát.’
2. ’Soha nem úgy tekintettem a szexualitásomra, hogy helyes vagy helytelen. Számomra ez mindig a megfelelő partner megtalálásáról szólt.’
3. ’A hírnév és a titkok nem tartoznak össze. A végén úgyis a gazfickóké leszel.’
4. ’Az egész zeneipar az egóra, a hiúságra, az önelégültségre épül és totális hazugság úgy tenni, mintha nem így lenne.’
5. ’Nem fogod megtalálni a lelki nyugalmadat, míg nem a szívedre hallgatsz.’
6. ’Közelről az arcom kezd egy Ordnance Survey térképre emlékeztetni.’
7. ’Végül rájöttem, az önpusztító életmódom egyik oka, hogy mindig éreztem, a tehetségem nem fog cserbenhagyni.”
8. ’Börtönbe mentem, megfizettem érte.’
9. ’Nem vagyok olyan óriási, hogy reklámszakemberekkel üljek egy asztal körül, de fizetek egy menedzsernek, hogy ezt tegye. Különben nem tisztelnek.”
10. ’Az igazságban nincs vigasz, csak hazugságot találsz.’
11. ’A szakáll segít elrejteni a bűnök sokaságát. Tényleg.’
12. ’Nagyon komoly problémám van azzal, hogy mikor megszégyenítettem magamat, úgy éreztem, a fiatal meleg fiúkat is megszégyenítem. A viselkedésem miatt ezek a kölykök durva bánásmódtól és homofób megjegyzésektől szenvedtek, ami sajnos megengedett ebben az országban.’
13. ’ A Wham! utáni siker közel vitt az elmebajhoz.’
14. ’Minden az akaratom szerint történt. Boldogan masíroztam a történelemkönyvekbe. Aztán minden szétesett.’
15. ’Ahogy öregszel, egyre válogatósabb leszel. Engem a legtöbb híresség halálra untat.’
16. ’Még mindig úgy gondolom, a zene Isten legnagyobb ajándéka.’
17. ’Fontos számomra, hogy szabadon kimondhassak mindent.’
18. ’Soha nem zavart, ha popsztárként gondoltak rám. Az emberek mindig azt hitték, komoly zenésznek akarom magam láttatni, de ez nem igaz. Csak azt akartam, hogy tudják, teljesen komolyan gondoltam a popzenét.’
19. ’Azon kívül, hogy milyen szőrös vagyok, soha nem volt más etnikai kapcsolatom a görögökkel.’
20. ’Tudom, hogy van egyfajta tehetségem, de nem úgy gondolok magamra, mint egy sztárra. Ahhoz, hogy sztárként boldog légy, el kell hinned, hogy tényleg eltávolodtál az emberektől. De ez mindig kellemetlen volt számomra. Tudom, hogy a lelkem mélyén olyan vagyok, mint bárki más.’
21. ’Talán bálványozásra volt szükségem, hogy kárpótolva érezzem magam azokért a dolgokért, amit nem láttam meg magamban… tisztában vagyok vele, hogy nem minden a kellemes külső.’
22. ’Nem tudod elképzelni milyen érzés az, mikor olyan embereknek játszol, akik 25 éve hűségesek hozzád, de te 15 éve nem léptél fel előttük.’
23. ’Bár nagyon közhelyes lett, hogy zenészek jótékonysági munkát látnak el, de még mindig eredményes és még mindig szükség van rá.’
24. ’Nem igazán van olyan tulajdonságom, amiben kivetnivalót találok. Néha ideges vagyok magamtól, de ennyi.’
25. ’Nem hiszem, hogy Amerikában újra nagy sztár leszek. A zeneipar ott nagyon erőszakos. Csak úgy lehetnék újra nagy sztár, ha olyan módon reklámoznám magam, amit lealacsonyítónak találok.’
26. ’Túl sok hülyeséget csináltam ahhoz, hogy ne csináljanak rólam filmeket a halálom után, tehát akár a forgatókönyvet is megírhatnám.’
27. ’Elértem azt, amit minden művész akar, vagyis hogy néhány munkájuk túlélje őket.’
28. ’Egyértelműen az az ember vagyok, aki inkább boldog és kevesebbet alkotó, mint szánalmas akar lenni. Akaratom ellenére, az utóbbi 5-6 évben én lettem a gyötrődő zenész és nem szándékozom ezt tovább csinálni.’
29. ’A fejemben én még mindig a kövér kissrác vagyok.’
30. ’El szeretném mondani, nem zavar, ha mások tudják, hogy pillanatnyilag egy férfival van viszonyom… egyáltalán nem szégyellem. Hülyének, meggondolatlannak és gyengének érzem magam, amiért a szexualitásomat ilyen módon tettem közszemlére. De egyáltalán nem érzek szégyent.’
31. ’A karriered egy bizonyos pontján megváltozik a kamerához való viszonyod. Egy pár évig keresed és igényled, de végülis neki van nagyobb szüksége rád és kicsit olyan, mint egy kapcsolat. De mikor eljön a pillanat, az elveszi a kedved… olyan érzés, mintha elvenne tőled valamit.’
32. ’Több szerelemben, sikerben és biztonságban van részem, mint amiről valaha is álmodtam.’
33. ’A testem egy szentély vagy az életem? Határozottan az utóbbi kategóriába tartozom és azt hiszem, jobb lett az életem, mióta így gondolkodom.’
34. ’Itt az USA-ban úgy tűnik, mintha ők húzták volna ki belőlem, de már a legutóbbi albummal elárultam, hogy meleg vagyok. Az interjúkon mindent kimondtam, kivéve azt a három szót, amit annyira hallani akartak. [a.m.: I am gay.] Próbáltam hazugság nélkül megőrizni a magánéletemet és a méltóságomat.’
35. ’Azokban az években, mikor a HIV még gyilkos kórnak számított, minden nyíltan meleg személy szülője megrémült. Elég jól ismertem anyámat ahhoz, hogy tudjam, minden napot imádkozással töltene, nehogy elkapjam a vírust. Rettenetesen aggódott volna.’
36. ’Úgy nőttem fel, hogy éveken át mások mondták meg, milyen a szexualitásom.’
37. ’Szóval, az a tökéletes helyzet, mikor valakit halálig szeretni akarsz és ugyanakkor le akarod tépni róla a ruhát, nem?’
38. ’Ha nem érzed, hogy valami újat tudsz létrehozni, akkor inkább ne csináld.’
39. ’Úgy gondolom, legtöbbünk szexuálisan törékeny.’
40. ’Azt hiszem, a tökéletes románc számomra az, amikor két ember tényleg egymáshoz tartozik.’
41. ’Érdekel a politika, jóllehet nem vagyok egy nagy fasz.’
42. ’Minden melegnek azt tanácsolom: a másság valódi értelemben vett felvállalása soha nem történhet elég hamar.’
43. ’Nem szeretem magamat nézni, de a zenémet szívesen hallgatom.’
44. ’Azért voltam depressziós a Wham! végén, mert kezdtem rájönni, hogy nem biszexuális, hanem meleg vagyok.’
45. ’El kellett jönnöm Amerikából és el kellett búcsúznom a karrierem legnagyobb részétől, mert tudtam, különben a démonjaim le fognak győzni.’
46. ’Részemről, nem akarok gyereket, nem akarok felelősséget. Meleg vagyok, marihuánát szívok, és a tehetségemnek köszönhetően pontosan azt teszem az életben, amit akarok. Olyan ideált képviselek, amit másoknak el kellett engedniük és ezért nekem tesznek szemrehányást. Különösen a férfiak.’
47. ’A média miatt úgy érzékeljük, hogy a világ olyan hely, ahol fogyóban vannak az erőforrások és az idő. Azt tanítják, mindent meg kell szerezni, mielőtt eltűnik. Olyan, mintha könyörületre sem lenne idő.’
48. ’Nem akarom a korombeli embereket bőrcuccban látni. Én miért húznám fel?’
49. ’Hogy őszinte legyek, tudom, hogy van bennem egy önpusztító hajlam, mióta anyám meghalt.’
50. ’Nem akarhatsz csak azért gyereket, hogy összetartson egy kapcsolatot, nem igaz?’
51. ’Rengeteg új dolgot és szempontot fedeztem fel a melegek életével kapcsolatban, és annyi mindenről lehet írni! Van egy új életem és emiatt az élet miatt a zeném is megváltozott.’
52. ’Régebben azt gondoltam, George Michael egy tökéletes színész. De ez önsorsrontó volt, mert hazugnak éreztem magam tőle.’
53. 'Csak az idő fog szabaddá tenni, ahogy engem is.'
Gaystarnews 2017-12-25
Köszönet a cikk fordításáért Juditnak!![]()
53 Insightful George Michael quotes on life, love sex and sex, 1 year after his death
https://www.gaystarnews.com/ar

George Michael: Ahogy mi ismertük
Közel egy éve, hogy George Michael meghalt.
Elton John, Mariah Carey, James Corden és Tatjana Patitz emlékeznek meg barátjukról.
Elton John: „Karácsonykor elvesztettem egy szeretett barátot”
George-al mindig öröm volt együtt lenni. Soha nem félt hangoztatni a véleményét és hozzám hasonlóan, ő is gyakran bajba keverte magát azzal, hogy nem fogta vissza magát a gondolait illetően. Szókimondó volt, tehát mindig tudtad, kivel állsz szemben – nem úgy mint azok, aki veled szemben barátságosak, a hátad mögött meg szörnyetegek. A George-al való találkozás eseménynek számított, mert mindenről határozott nézeteket vallott és ha a vélemények összecsaptak, érdekes estének néztünk elébe.
Az emberek valóban imádták George-t, és nem csak a zenéje miatt. Együtt éreztek vele és a küzdelmeivel; egy valóban hiteles személy volt. Nem turnézott állandóan és nem adott ki évente lemezeket. Igazi sztár volt. A fellépésein egy gyönyörűen éneklő embert láttál, akinek a zenéje a lelked mélyére hatol. Ritka élvezet volt. Minden megpróbáltatása, bánata és a népszerűsége a tökéletlenséggel függött össze, hiszen mindannyian tökéletlenek vagyunk és mindannyiunknak megvannak a hibái. Az élet sok fájdalmat rótt rá és ez megjelenik a dalaiban.
A problémái közepette is méltóságteljes maradt és keményen küzdött a privát szférájáért. George, akárcsak mi mindannyian, követett el hibákat, néhányat nyilvánosan, de mindenki láthatta azt, amit én szerencsére személyes tapasztalatból is tudtam George-ról. Hogy ő volt az egyik legkedvesebb, legbőkezűbb ember, akivel valaha találkoztam az életemben.
A legfontosabb, amire mindenki emlékezni fog, a ragyogó és tehetséges művész. Hihetetlen dallamokat írt és bámulatos hangja volt. Soha nem hallottam tőle egy rossz hangot sem. A hangjában minden érzelem ott van – fájdalom, bánat és öröm – és ez a védjegye egy igazán nagyszerű énekesnek. George mások dalszövegét is képes volt úgy elénekelni, mintha az a sajátja lett volna, az pedig egy rendkívüli adottság, hogy minden fellépésén más-más módon tudta tolmácsolni a dalokat. Kétségtelenül az egyik legnagyobb dalszerző, akit ez az ország fel tud mutatni és bizonyosan a valaha élt egyik legjobb énekes.
Az elmúlt év karácsonyán elvesztettem egy szeretett barátot; a zene adta ennek az életre szóló barátságnak az alapjait. Az egyik legkorábbi emlékem George-ról, hogy a Hyde Parknál ülünk az autóban a Wake Me Up Before You Go-Go-t hallgatva, és azt mondom: "Ez a dal hasonlít legjobban egy Motown zenéhez." Ez ma is egy zseniális dal, ami számomra egy nagyszerű barátság kezdetét jelentette.
George nagyon privát ember volt és mindig titokzatosság lengte körül. Sok dolgot magában tartott, megvolt a saját baráti köre és nem akarta, hogy a külvilág mindent tudjon róla. Természetesen minden megmozdulását óriási érdeklődés kísérte, és ilyen hírverésért néhány előadóművész bármit megtett volna. De nem George. Nem szerepelt naponta az újságokban, nem posztolt állandóan a közösségi médiában, és azt hiszem, ez azért jelentett valamit. Amit az emberek hajlamosak elfelejteni George-ról, hogy mikor 25 évvel ezelőtt a Listen Without Prejudice megjelent, nem volt hajlandó reklámozni az albumot, ami akkoriban forradalmi tett volt. Ez 1990-ben történt, az óriási sikerű Faith-t követően.
Ez egy korát megelőző, teljesen más hangzású és hangulatú lemez, mint a Faith. Míg a Faith vidám, a Listen Without Prejudice egy kiforrott lemez. Akárcsak George-t, a Listen Without Prejudice-t is titokzatosság lengi körül. Egy éteri album, melynek hatalmas aurája van. Valószínűleg ez a mesterműve. Egy lélekgyógyító album. George mindent kiadott magából, minden érzelme ott van a lemezen. Adjunk hálát Istennek, hogy megcsinálta. Akkoriban úgy gondoltam, becsavarodott, amiért nem vett részt a reklámokban, de láthatjuk mi lett az eredménye. Hagyta, hogy a zenéje beszéljen helyette.
A példátlan Freedom'90 videó akkoriban igazi szenzációt keltett. Ez volt a szupermodellek fénykora és őket szerepeltetni a videóban zseniális ötletnek bizonyult. Benne van minden, amit George el akart mondani. „Itt a lemezem és mesés; itt a videóm és még mesésebb!” Mindenki erről az egetverő videóról beszélt. Ha egyszer befészkelte magát az agyadba, mindenképpen meg akartad venni.
Hihetetlenül jól esett, mikor George, Freddie Mercury és Stevie Wonder mellett, engem is megnevezett, mint aki a legnagyobb hatással volt a munkásságára. Nemrég, a Listen Without Prejudice újrakiadásának promóciója kapcsán megkérdezték tőlem, hogy hallom-e a saját hatásomat a zenéjén, és igen, egy kicsit hallom magamat benne. Amikor írok, rám is hatással vannak mások, tehát tudom, miről van szó, így ez roppant hízelgő rám nézve. Az olyan dalokban, mint a Praying For Time, egy kicsit hallom magamat, ugyanakkor rengeteg van benne John Lennon-ból is. George nagyon sokoldalú volt és nyomon követhető a fejlődése a Wham!-en és a Faith-en át az késői albumokig. Látod igazi művésszé nőni és hallod, hogy a korai hangzás mivé alakul át.
George Michael dalait mindig felismered – a hanglejtéséről, a levegővételéről, a kifejezésmódjáról. A csodálatos zenéjére, a kedvességére és a gyönyörű hangjára mindig emlékezni fogok. Ilyen hang csak nagyon ritkán bukkan fel. Kapott Istentől egy ajándékot, amit megosztott a világgal. A zenéje az egész földön hatással van az emberekre. Egy nagylelkű ember volt, aki rengeteget adakozott anélkül, hogy ezt a nyilvánosság tudtára hozta volna.
Hiányozni fog a zenéje, de legfőképpen az emberségessége. Szerencsés vagyok, hogy az életem része lehetett.
Mariah Carey: „Jó volt leülni és rendesen elbeszélgetni vele”
Iskolás koromban ő még a Wham! tagja volt, én pedig nagyon szerettem a Careless Whispers-t, amit Rene barátnőmmel a tornaórákon énekeltünk. Egyfolytában ezt a dalt énekeltük. Ez még azelőtt volt, hogy igazán megismertem volna George-t vagy a Wham!-et. A lemezei közül a Faith lett a kedvencem. Ez egy remekmű, ami inspirált és hatással volt a pályámra. Imádtam.
Nem régóta voltam a Sony-nál, mikor a Listen Without Prejudice körül kirobbant a háború, mivel kijelentette, hogy egyetlen zenei videóban sem hajlandó megjelenni. Én ott voltam a kulisszák mögött. [Carey akkori férje, Tommy Mottola volt a Sony igazgatója az 1990-es években, mikor Michael perbe fogta a társaságot.] Hallottam a vezetőket zárt ajtók mögött és George rajongójaként egyáltalán nem tetszett, amit hallottam.
Angliában találkoztunk először, valahol Londonban. Elmentünk egy háromórás vacsorára és kiderült, hogy sok közös van bennünk: mindkettőnknek óriási a problémája a Sony-val. Már szeretem a Sony-t, egész más hely lett, de akkoriban neki is és nekem is meg kellett oldania a saját helyzetét a társaságnál, és ezt alaposan kibeszéltük. Elég nyomasztó volt.
Nagyon kedves volt. Mindketten rajongtunk a zenéért, élveztük a zeneszerzést és a dalkészítést. Imádtam őt. Hosszasan beszélgettünk olyan dolgokról, amire most biztosan sokan kíváncsiak lennének. Az egész este nagyon kellemes élmény számomra. Ha úgy nősz fel, hogy folyamatosan hallgatsz valakit és igazán csodálod őt és a művészetét, fantasztikus dolog egyszer leülni és beszélgetni vele. Néhány dala örökre a kedvencem marad. Örültem a lehetőségnek, hogy megismerhetjük egymást.
A halála nagyon felzaklatott. Aspen-ben voltam az ünnepek idején, és először nem is igazán hittem el. Az emberek annyi mindent pletykálnak. Elképzelhetetlennek tűnt. Feltettem a Faith-t és ahogy csak ültem ott és hallgattam, újra arra gondoltam, micsoda remekmű ez a lemez.
Már nagyon régen elhatároztam, hogy átdolgozom az egyik kedvencemet, a One More Try-t. Szerettem volna duettet énekelni vele, és azt mondták, ő is szeretné, de elég nehéz volt ez akkoriban, mert éppen problémákkal küszködött. Élő műsort szerettem volna, olyat, mint mikor ő és Elton duettezett [Don’t Let The Sun Go Down On Me].
Nagyon sokan szerették a zenéjét. Az egyik legkiválóbb művészünk volt. Nem lepődtem meg a reakciókon, amit a halála kiváltott – én is átéltem az érzést. Nehéz volt és szomorú, hogy nem hallunk többé új zenéket tőle. Óriási hatása volt a világra.
Tatjana Patitz: „Emlékszem, hogy tequilától részegen tanácsokat adtam neki”
George zenéjével a háttérben nőttem fel Svédországban; tiniként ő volt az első szerelmem. A modell-karrierem a 80-as évek elején kezdődött, és 1987-ben LA-be repültem, hogy együtt dolgozzak Herb Ritts-el. Ő akkoriban egy magazin projektjén dolgozott, ahol egy modellt kellett fotóznia egy színésszel vagy egy zenésszel; megcsináltam egy sorozatot Johnny Depp-el, és visszavolt egy másik George-al. Akkor találkoztunk először, én pedig belebolondultam.
Csodás volt vele együtt dolgozni – aranyos és halkbeszédű, pont az ellenkezője, mint amit egy ekkora sztárról gondolsz. Azokban az években még nem volt tanácsos a másságot bevallani, sok hírességnek kellett titkolnia a szexualitását a rajongók és a lemezeladások érdekében. Nagyon máshogy mentek akkor a dolgok és ez biztosan nehéz volt számára. A munka végeztével LA-ben többször összefutottam vele különböző éjszakai szórakozóhelyeken. Emlékszem, egy este nagyon berúgtam a tequilától és adtam neki néhány kéretlen tanácsot.
Néhány év elteltével az ügynököm hívott, hogy George szeretné, ha szerepelnék az új dalának, a Freedom’90-nek a videójában. Nagyon meglepődtem, mert mikor utoljára látott, eléggé részeg voltam. Sokan szerepeltettek modelleket a videókban, de általában csak a zenészekkel együtt. George egyáltalán nem akart megjelenni a videóban. Rendezőnek David Fincher-t kérte fel. Egy Concorde-on repültem oda és a Merton Park Studios-ban forgattunk. Ez volt az utolsó alkalom, hogy az útjaink keresztezték egymást.
A halála megdöbbentő volt és szomorú arra gondolni, hogy azok, akik egy egész generáció ifjúságát végigkísérték a zenéjükkel – Michael Jackson, David Bowie, Prince és George Michael – már nincsenek velünk. George egy nagy hatású, igazi popsztár volt.
James Corden: „Együtt érzett az emberekkel és volt érzéke a csínytevéshez”
Fejben írtuk meg George-al a vázlatot a Comic Relief-hez [a 2011-es legelső Carpool Karaoke]. Hallottam, hogy szereti a Gavin&Stacey-t, ezért reménykedtem benne, hogy szívesen együtt dolgozna velem. George Ausztráliában volt, de a menedzsere örömmel segített létrehozni egy telefonbeszélgetést. Azt üzente, hogy hajnali 3.45-kor fog felhívni. Ez volt a legkülönösebb érzés, amivel ágyba bújtam, miközben azt gondoltam: „Csak azért fogok felkelni, mert George Michael lesz a telefonnál.” Felhúztam az órát 3.30-ra, aztán bementem a vendégszobába és vártam a hívásra. Néhány kezdő mondat után elmondtam az ötletemet, neki pedig megtetszett. Emlékszem, azt mondta: „Ez óriási. Néhány héten belül visszatérek Angliába és akkor lefixálhatunk egy időpontot.”
Vicces üzeneteket váltottunk egymással a forgatás napjáig hátralévő hetekben – ő találta ki az egyforma tréningruhát és egy csomó más ötlete is volt -, szóval mikor eljött a nagy nap és kaptunk egy üzenetet, hogy George visszalép, nagyon meglepődtem. Csak így utólag jövök rá, hogy mikor Ausztráliában volt, mennyire jól érezte magát – sütött a nap, kék volt az ég, magabiztos volt a külsejével kapcsolatban, tehát csak pozitív hatások érték. Aztán visszatért Észak-Londonba, hirtelen megint magába roskadt és megrémült attól, hogy bármit nyilvánosan csináljon.
Akkor küldtem neki egy sms-t: „Nézd, nem próbálom elképzelni, hogy érzed magad, és nem próbálom elképzelni, milyen az életed Londonban, csak akarom, hogy tudd, ha meggondolod magad, továbbra is meg szeretnénk ezt csinálni, de megértem, ha mégsem akarod.” Válaszolt, valami teljesen másról viccelődött, aztán csönd. Végül, aznap éjjel 11 körül küldtem neki egy másik sms-t: „A hallgatásod megsüketíti az egómat”, és két perc múlva felhívott. Fél órát beszéltünk és azt mondta, aludni akar rá egyet. Az sms-re ébredtem: „Oké, pénteken felvehetjük.”
Megjelent, megcsinálta és egyszerűen csodás volt. Úgy érzem, tartozom George-nak a Carpool Karaoke sikeréért. Ez volt az első felvétel és miután Mariah Carey látta George-t, beleegyezett a második elkészítésébe. Nem hiszem, hogy tudtuk volna hozni ezt a szintet, ha nem ő lett volna az első.
Bizonyára nehéz lehetett George Michael-nek lenni. Állandóan híresnek lenni. A legtöbb ember számára, aki egy ilyen szintet elér, ez csak rövid ideig tart, de George hosszú időn keresztül folyamatosan világhírű volt. Amit azoktól tudok, akik már megtapasztalták ezt, minél magasabbra jutsz, annál kisebb lesz a világod, végül már csak egy maroknyi ember és a házad négy fala marad.
Amit a legjobban szerettem benne, hogy hihetetlen módon együtt érzett az emberekkel és ösztönösen átérezte azokat a küzdelmeket, amiket emberként meg kell vívnunk. És ezt ellensúlyozta a csínytevésre való érzéke. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a pályafutása része lehettem.
The George Michael we knew: celebrities remember him on year on
It’s almost a year since George Michael died. Here, Elton John, Mariah Carey, James Corden and Tatjana Patitz recall their friend

Tavaly karácsonykor elvesztettük George Michael-t.
Ő már egy láthatatlan reménysugár.
Az énekes halála után a világ aljas bulvárcikkekre számított. Ehelyett jöttek a történetek rendkívüli nagylelkűségéről.
Mindig volt valami megrendítő a Last Christmas-ben, de azt George Michael sem tudhatta, hogy a dalnak a későbbiekben milyen szívszaggató apropója lesz. Karácsony napján lesz 1 éve, hogy George Michael meghalt; 2016. december 25-e nemcsak az utolsó karácsonya volt, hanem az utolsó napja is ezen a földön.
Nincs még egy olyan dal, ami olyan gyönyörűen összegzi Michael ellentmondásait, mint a Last Christmas. Olcsó, érzelgős, tele van ravaszsággal (gondolj csak a trükkös dobgépre és az alárendelt szintetizátorra), ugyanakkor egy melankolikus mestermű (ahogy az a magasra törő, elkínzott hang a dal végén azt énekli: „Neked adtam a szívem”). Lehet, hogy hazugságon alapul (Michael kétségbe van esve, mert a szeretett nő dobta őt – a Last Christmas 14 évvel azelőtt, 1984-ben került a polcokra, hogy bevallotta másságát), de érzelmileg nem is lehetne őszintébb.
A videó egy fiatal baráti társaságot mutat, akik egy alpesi síüdülőben töltik a karácsonyi ünnepeket. Klasszikus 80-as évek (hosszú haj, nagy autók, gazdagság) egy egyszerű, divatjamúlt történetben elbeszélve (szerelem, összetört szív, megalázás, vágyakozás).
Látjuk, ahogy előző karácsonykor Michael karaktere nem csak a szívét adja a barátnőjének, hanem egy gyönyörű brosst is. Most pedig a lány dobta őt egy másik férfiért, akit Wham!-béli társa, Andrew Ridgeley alakít. És, hogy a sértést tovább tetézze, még mindig ugyanazt a brosst viseli.
Lehet Michael olyan gyönyörű, a frufrujával és terepjárójával együtt, hogy meghalnál érte, ő azonban még mindig a szerelem vesztesének érzi magát. Még utal is a titokra, amit magában hordoz („Azt hittem, biztonságban vagyok, de összetörted a szívem”).
Az elmúlt év fordulópont volt a zene világában. Bowie, Prince, Leonard Cohen… oly sok legendás zenész távozott. De George Michael évvégi halála volt az, ami sokunk számára a legnagyobb csapást jelentette.
Nem csak az időzítés (karácsony napja) vagy a döbbenet (nem volt beteg), hanem a rengeteg meg nem valósult ígéret fájdalma. Elképesztő sikerei ellenére karrierje nagyobb részében alkotói válsággal, függőséggel és depresszióval küzdött. Mindig esküdözött, hogy már a kreatív visszatérés határán van. Ám annak ellenére, hogy nem sikerült új dalokat szereznie, hírneve mégsem csökkent.
Bizonyos módon ő maga lett a művészete. Az elszigetelődés, a meggondolatlanság, a kényszerű igazság, mikor kilépett az árnyékból. Végül az életmódja szinte ugyanolyan emlékezetessé vált, mint a zenéje.
Lehet, hogy a 30-as évei közepéig tartott, míg bevallotta másságát, de mikor megtette… micsoda kifinomultsággal tette ezt az Outside-ban, ami egy mesés himnusz az anonim szex iránti elkötelezettségéről! És ez után már semmi nem tartotta vissza. Hosszan beszélt a Hampstead Heath-en, idegenekkel létesített alkalmi szex örömeiről, a napi 25 marihuánás cigarettáról, a crack birtoklása miatti letartóztatásáról – bármiről.
Mikor meghalt, vártuk az elmaradhatalan, aljas cikkeket. De ezek valahogy nem jöttek. Talán már nem találtak semmi pikánsat, amit Michael-el kapcsolatban még napvilágra lehetett volna hozni.
És előtérbe került Michael egy teljesen más, nagyon titkos élete, egy olyan élet, ami összhangban áll a Last Christmas józan őszinteségével. Ő volt Michael, a titkos adakozó, aki számtalan jócselekedetet vitt végbe.
Első kézből származó tapasztalatom van az önzetlenségéről. 2009 karácsonya előtt, mikor utoljára meginterjúvoltam, Michael ragaszkodott hozzá, hogy hazavigyen (nem sokkal azelőtt, hogy belehajtott a Snappy Snaps-be). Nem csak melegszívű volt, hanem bőkezűen bánt a humorával is. Beleegyezett, hogy kopog az ajtómon, míg én elbújok (az idősebbik lányom nyitott ajtót „A francba, ez George Michael!”, miközben a kisebbik lányom a lépcső tetejéről kiabált „Ki az a George Michael?”).
A dolgok gyorsan elérték a Salvador Dali mértékű szürrealitás határát, mikor bejött a házba, hogy megnézze az EastEnders-t, ami egy történetet mesél el a megszállott George Michael rajongó Heather Trott-ról, aki újszülött gyerekét George Michael-nek kereszteli.
Halála után a bulvárlapok alig törődtek a szexszel és a drogokkal. Ehelyett naponta sokkoltak bennünket a bőkezűségéről szóló szenzációkkal – hogy hajléktalanszállón dolgozott; hogy 1,67 millió fontot fizetett John Lennon zongorájáért, amit aztán a liverpooli Beatles Story múzeumnak ajándékozott; hogy egy nőnek, akit az Áll az alku című műsorban látott, 9 ezer fontot adott mesterséges megtermékenyítésre. És csak jöttek, jöttek sorban a hírek.
Történelmünk egy valóban szörnyű időszakában – Brexit, Trump, a fanatizmus fokozódása – a mihaszna, tisztességtelen George Michael olyan volt, mint egy reménysugár. Lehet, hogy múlt karácsonykor elvesztettük Michael-t, de 2017-ben ő lett az emberi jóság szimbóluma – egy olyan ember, aki kedvét lelte mások életének javításában anélkül, hogy bárkinek beszélt volna róla.
The Guardian 2017-12-22
Köszönet a cikk fordításáért Juditnak!![]()
Last Christmas we lost George Michael. Now he's an unlikely beacon of hope
https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/dec/22/last-christmas-lost-george-michael-beacon-hope