George Michael Web

Wham!: The Beach Boys

Neil Tennant, Smash Hits, 24 May 1984
Magyar fordítás: Judit

 

Napsütötte történet tengerről, homokról, rövidnadrágokról, tollaslabdákról és smárolásról. Igen, a Wham! visszatért. Miami idegenvezetőnk: Neil Tennant.

Meleg, párás tavaszi délután Miamiban. Amerika egyik kedvenc üdülővárosában George Michael csillogó vörös szatén lepedővel borított ágyon lustálkodik, csak egy fehér fürdőköpeny van rajta. A napfény a redőny résein át beszűrődve csíkokat húz a falra. Az öltözőasztalnál fiatal szőke lány áll, ugyancsak fürdőköpenyben. George gyengéd mosoly kíséretében bámulja. A lány odamegy az ágyhoz. Egymás karjaiba omlanak és csókolóznak.

„Felvétel! Nagyszerű!”

Miamiban George a szólólemezéhez, a júliusban megjelenő ’Careless Whisper’-hez készít videót. Itt vagyok már néhány napja, figyelem a jelenetek forgatását, melyek többségében úgy tűnik, George szoros fizikai kapcsolatba bonyolódik két modellel, Lisa-val és Madeleine-el, akik a barátnőit alakítják.

A nevetségesen lebarnult Andrew Ridgeley is itt nyaral barátjukkal, David Austin-al (az ő első szólólemezének, a ’Turn to gold’-nak George volt a producere); ugyancsak itt vannak George nővérei, Yioda és Mel, valamint Simon Napier-Bell, a Wham! menedzsere. Mindenki itt van? Mindenki készen áll? Akkor térjünk vissza a forgatáshoz.

„REMÉLEM, tisztában vagy vele, George, hogy ez a hajvágás 10 ezer fontodba került,” közli Simon Napier-Bell. Az első nap összes felvétele a szemétbe került, mert George elégedetlen volt a hajával.

„Úgy néztem ki, mint Shirley Bassey,” mormolja halkan, és a videó költségvetése 47 ezer fontra emelkedik. Szerencsére a nővére, Mel fodrász és képes George ízlése szerint vágni a haját. George elismeri, hogy maximalista, és úgy tűnik, az elmúlt év során a Wham! mindkét tagja felnőtté vált. Anélkül is megkapnak mindent, még ha többe kerül is, hogy hisztis dívák lennének.

A videó cselekménye egyszerű: „Alapvetően valami elbűvölő változata annak, ami velem történt,” magyarázza George. A történet szerint Miamiban van a barátnőjével (ő Lisa), mikor egy idősebb nő elcsábítja, akit Madeleine alakít. Barátnője rájön a viszonyra és ugyanúgy elhagyja őt (drámai módon egy hidroplánon), ahogy az idősebb nő. George egyedül marad. Vannak jelenetek róla és Lisaról, ahogy a tengerparti hálószobában szerelmeskednek, és ahogy ő és Madeleine a yachton egybefonódnak. Azért ez elég szexi és magával ragadó, nem igaz, George?

„A videó határozottan az,” ismeri el, de különbséget tesz a szólóprojekt érzékisége és a Wham! napsütéses, tengerparos és rövidnadrágos imidzse között. „Az egyik különbség a Wham! érzékisége és a ’Careless Whisper’ érzékisége között az, hogy a ’Careless Whisper’ érzékisége…”

„Felnőttes!” veti közbe Andrew. „Halálosan komoly,” folytatja George. „Szerintem nagyszerű, hogy nyíltan érzéki, mert ez a frászt hozza azokra, akik nem szeretnek, viszont minden lány és srác szereti, akik hozzád hasonlóan úgy gondolják, ez egy vicc.”
 

Tehát a tollaslabdák a tavalyi Wham! turnén. Egyik műsorukat sem láttam, de számos beszámolót hallottam arról, hogy George és Andrew hogyan tömködtek tollaslabdákat a rövidnadrágjukba, hogy aztán a közönség közé hajigálják őket.

„Az emberek ezen tényleg felhúzták magukat,” nevet George. „Ez volt az este egyik fénypontja. Mivel állandóan tollaslabdáztunk, hogy megfelelő kondícióban legyünk a turnéra, elhatároztuk, hogy ezt folytatjuk a színpadon is, aztán egy idő után egyet leütünk a tömegbe. De a színpadi fények miatt nem láttuk, hogy hol van a tollaslabda, ezért úgy döntöttünk, máshogy csináljuk. Andrew is és én is ütöttünk hármat-hármat, aztán az utolsót beraktam a rövidnadrágomba – ami általában fantasztikus hatást váltott ki!”

Andrew: „Iszonyúan pofátlan viselkedés volt!”

George: „De elképesztő, hogy hányan rossz néven vették! Látnod kellett volna a tömeg reakcióit, mikor ezt csináltuk: a lányok visítottak, a srácok nevettek, és pontosan ezt akartuk elérni. Valószínűleg ugyanolyan volt az észjárásuk, mint nekünk és úgy gondolhatták, hát, ha én lennék ott a színpadon, én is ugyanezt csinálnám. Számomra ez sokkal kevésbé sértő, mint az, ha valaki csak áll ott és élvezi, hogy rajonganak érte.”

„Olyan helyzetben vagy, mikor bármit csinálsz, sikoltoznak, ezért inkább az egészet kifigurázod,” fűzi hozzá Andrew. „A seggrázást, a kacsintást, mindent. Az egyetlen alkalom, mikor popsztárként viselkedünk, ha a színpadon állunk. Ha más összefüggésben is elkezdesz popsztárként viselkedni,” mondja, és körbenéz az elegáns szállodai étteremben, ahol ülünk, „az a vég kezdete.”

Nem viszed túlzásba a csillogást ezzel a videóval, hiszen a ’Club Tropicana’ is egy távoli, napsütötte helyen készült?

George: „Ez csak egyfajta illúzió, amit az emberek szeretnek. Azt hiszem, a saját kis társadalmi szerepünket a ’Wham Rap’-el már letudtuk, egyszerűen azért, mert akkor abban a helyzetben voltunk. Most már nincs értelme úgy tenni, mintha nem lenne meg mindenem, amit akarok, szóval most olyat kínálok az embereknek, amivel elszakadhatnak a valóságtól. A ’Wake Me Up Before You Go-Go’ videó sokkal kézzelfoghatóbb módon lesz ilyen.”

És azt Nagy-Britanniában forgatják.

„Nagyon komolyan veszem a szórakozás utáni vágyamat,” mondja Andrew egy lusta vigyorral az arcán, a trópusi gyümölcsökből álló reggelije fölött. Az előző éjszaka ő és David Austin egy bérelt autóval Fort Lauderdale-ba ment, hogy belekóstoljanak a helyi éjszakai életbe. Ott található egy négy mérföld hosszú, neonokkal megvilágított sáv, ahol a helyi fiatalság cirkál. Andrew le volt nyűgözve.

„Micsoda hely! Az utak tömve vannak, négy vagy öt ember minden autóban, a járdák tömve vannak, ahogy a klubok és bárok is. Van ott vagy 20-30 ezer gyerek! Egy csomó lány és az összes srác dugni akar. Egyszerűen elképesztő! Ma este újra elmegyünk.”

Addig nevet a kilátásain, míg vissza nem terelem a beszélgetést az üzletre. Miért volt ekkora szünet az utolsó hivatalos kislemezük, a ’Club Tropicana’ és a mostani lemez között? Mit csináltak eddig?

„Bíróságra jártunk, Neil. Pontosan tudod, hogy mit csináltunk.”

George és Andrew hosszas jogi csata után kilépett az Innervision Records-el kötött szerződésből és aláírhatott az Epic Records-nak. Mi volt a baj az Innervison megállapodással?

„Nagyon rossz szerződés volt, ami alapján hosszú ideig nagyon keveset kerestünk,” magyarázza George aprólékosan. „Nem volt értelme, hogy további slágereket csináljunk, mivel azok egyre nagyobbá, sikeresebbé, pénzügyileg viszont egyre nevetségesebbé tettek volna bennünket.”

Mindketten alaposan belemerültek a mindennapi törvénykezésbe, ügyvédekkel és jogtanácsosokkal találkoztak, akik aztán autogramot kértek tőlük a gyerekeik számára.

„Az ülések nagyon bonyolultak voltak,” mondja Andrew, „minden helyzetet minden szempontból meg kellett vizsgálni, aztán elemezni.”

Nem aggódtatok, hogy ennyi időre eltűntök a nyilvánosság elől?

„Nos, ott volt a turné,” emlékeztet George. „Azt hiszem, a május pont olyan hosszú, amennyi időre a kislemezt magára hagyhattuk. De ha még három vagy négy hónapra eltűnünk, szerintem kutyaszorítóba kerültünk volna. Szerencsénk van, hogy semmi igazán új nem történt. Utáltuk, hogy szünetet kell tartanunk, ezért inkább a turnéra koncentráltunk, majd az idei év elején én az írásra koncentráltam, aztán mindent megterveztünk a következő évre.”

Úgy tűnik, a legutolsó részletig. A következő két Wham! kislemez már szinte készen van, Andrew azt mondja, hogy a dal, ami a karácsonyi lemezük lesz, „megbizsergeti a gerincet.” Júliusban megjelenik George szóló kislemeze, utána Dél-Franciaországba utaznak, hogy hat hét alatt felvegyék a Wham! második nagylemezét, majd hazajönnek egy turné megszervezésére. Szeptemberben jön egy új kislemez, októberben az LP, aztán lesz 15 „nagy napjuk”, többek között a Wembley Arena december 23, 24 és 26-án – és addigra a bizsergető karácsonyi dal is a boltokban lesz. Ha minden a tervek szerint alakul, addigra már Amerikába is betörnek. Ez fontosnak tűnik számukra.

Miután George befejezte egy jelenet felvételét a Miami fényeire néző penthouse lakásban, elmondja, tisztában van vele, hogy a Wham! az egyetlen olyan kortárs zenekar, akinek még egyetlen sikeres dala sem volt Amerikában. „Semmi nem indokolja, hogy ez idén is így maradjon,” mondja.

Az elmúlt évben a ’Bad Boys’ elkezdett felfelé kúszni az amerikai slágerlistákon, amíg amerikai lemezkiadójuk, a CBS a Wham!/Innervision jogi csata hírére meg nem hátrált. Úgy érzi, a mostani „anyag” jobban megfelel Amerika ízlésének, mivel nem „diszkó” lesz. Simon Napier-Bell ugyanolyan magabiztosnak tűnik, mint George. „Mindössze gondos tervezést és 100 %-os önbizalmat igényel minden résztvevőtől. Az önbizalmunk megvan,” bizonygatja egy olyan férfi stílusában, aki hosszan és kitartóan ebédelt amerikai lemezkiadók vezetőivel. Majd meglátjuk.

Lisa-nak, a fiatal amerikai modellnek tetszik George. Figyeli őt, ahogy a jeleneteket felveszi és tágra nyílt szemmel tátogja a ’Careless Whisper’-t. Nagyon izgatott, hogy szerepelhet a videóban és úgy gondolja, minden nagyon „klassz”. „Te görög vagy?,” kérdezi Yioda-t. „Az klassz.” Ha jók a megérzései, az amerikai tinédzserek csapatostul fognak beleszeretni a Wham!-be.

Amíg George és ő az ágyjelenetet veszik fel, Andrew a tengerparton, Miami Beach-en van és legszebb hangján az ’On Broadway’-t énekli David Austin-nal. „Évek óta ez az első igazi nyaralásom,” mondja, és láthatóan élvezi.

A Wham! tudja, milyen szerencsések, hogy a munkát és az élvezetet így tudják párosítani.

„Olyan, mint egy álom,” mondja George a következő napon, Andrew pedig egyetértése jeléül rábólint. „Sokszor csak hátradőlök és arra gondolok, Istenem! Nem hiszem el, amit csinálok. Nem hiszem el, hogy az én koromban bármit megtehetek, amit akarok. Ez lehet az egyetlen olyan foglalkozás a földön, ahol ez ilyen gyorsan megtörténhet. Hirtelen olyan helyzetben találod magad, ahol annyi pénzed van, amennyi kell, biztonságban vagy és senkinek nem tartozol válaszokkal. Ez egészen bámulatos! Van ennél jobb munka?”

Nehéz kérdés.




From the archives: George Michael, ‘Smash Hits’, May 1984 - Wham!: The Beach Boys

http://wearecult.rocks/from-the-archives-george-michael-smash-hits-may-1984
 

Köszönet a cikk fordításáért Juditnak!