^Ugrás fel
Hírek
George Michael: A Different Story 2004 - magyar felirat from GM Web on Vimeo.
Ezt a filmet már sokan ismeritek, csak apróbb finomításokkal tér el a mostani magyar szöveg a régitől.
Hétfőn elkezdték összetakarítani a George Michael emlékkertet, a highgate-i ház előtt.
A rajongók hatalmas szentélyt hoztak létre George Michael emlékére, a sztár észak-londoni otthona előtt, de végül ezt most megszüntetik, mert a rajongók még mindig hagytak ott emléktárgyakat.
A munkások megtisztították a parkot a fényképektől, gyertyáktól, virágoktól, üzenetektől és egy apró zöld területet hagytak a néhai sztár otthona előtt, a gazdag Highgate-ben.
Erre azért került sor, mert néhány hete George Michael családja azt kérte, hogy "mindent és minden embert szem előtt tartva" május 27-ig tisztítsák meg a parkot.
Egy csoport ember, akik közül néhányan egy magán kertészeti cégnél dolgoznak, hétfőn elkezdték megtisztítani az emlékhelyet.
Egy nő, aki tisztogatta a helyet, névtelenül elmondta: "Megtartjuk a menthető dolgokat, és továbbadjuk a családnak. Nem akarom, hogy ők (George Michael rajongói) úgy érezzék, hogy tiszteletlenek vagyunk."
"Minden, ami jótékonysági célt szolgál, átadásra kerül a jótékonysági szervezeteknek. George Michael is ezt akarta volna."
"Ezt meg kell csinálni, a család azt mondta, hogy meg kell történnie."
A rajongók a világ minden tájáról látogatták a The Grove-t, a Highgate-en, miután 53 éves korában, 2016 karácsonyán elhunyt George Michael.
De az emlékkert zavart bizonyos lakosokat, mivel a rendszeres látogatások után, a rajongók a helyszínt a sárba taposott füvön hagyták el, és a helyiek "sáros" és "groteszk" szentélynek nevezték.
Egy nő azt mondta a Standardnak: "Azt hiszem, ez borzasztó. Nagyon sáros, groteszk, és a halála óta ott van."
Giles Coren előadó és éttermi kritikus korábban úgy írta le, mint "egy gyönyörű észak-londoni tér megalázása".
Más szomszédok azt mondták, hogy "megfelelő" tisztelgés volt, de "már ideje, hogy letakarítsák".
Pippa Harper, a South Grove 32 éves lakosa, azt mondta: "Nagyon édes volt, amikor felállították az emlékkertet, de azt hiszem, most már ideje, hogy letakarítsák."
"Nem vagyok benne biztos, hogy ő is azt akarta volna, hogy örökre a háza előtt álljon."
Egy másik ember, akinek a háza a parkra néz, hozzátette: "George agyon nagylelkű szomszéd volt, évente karácsonyfát állított a parkban."
"Nagy személyiség volt, és helyénvaló volt a tisztelgés az emléke előtt."
Michael nővérei, Yioda és Melanie Panayiotou, valamint apja, Jack kérték a sztár honlapján tett nyilatkozatukban, hogy a parkot végre tisztítsák meg.
A szeretett "Yog" -ra hivatkozva azt írták: "Megérintett minket az a sok tisztelet, amelyekkel megemlékeztetek Yog-ról, emlékeztetve arra, hogy mennyire hiányzik és mennyire szeretjük."
"Úgy érezzük, nem várhatjuk el a highgate-i és goringi szomszédoktól, hogy természetesnek fogadják el azt, hogy a számotokra oly személyes emléktárgyak továbbra is úgy és ott maradjanak, bár értékeljük a hatások minimalizálására törekvő erőfeszítéseiteket."
"Erről azonban úgy gondoljuk, hogy ezt most meg kell tennünk."
A család hozzátette: "Reméljük, hogy a jövőben majd visszatérünk hozzátok néhány további gondolattal a módszerekről és az ötletekről, hogy hogyan emlékezzünk Yog-ra, amelyek reméljük, hogy tetszeni fognak nektek, és a részesei lesztek."
George Michael szív és májbetegségében halt meg a másik otthonában, Oxfordshire-ben, Goring-on-Thames-ben.
A Standard újság, a Highgate Society, és George Michael birtokának képviselőihez fordulva, tájékoztatást kért az ügyről.


Huge shrine to George Michael outside his Highgate home is FINALLY cleared after family's plea to fans


Az anyja volt George Michael támasza… mikor meghalt, eljött a sötétség
Tony Parsons írása
Ha valaha találkoztál George Michael anyjával, azonnal megértetted, George személyisége honnan ered.
Lesley Panayiotou egy melegszívű, jóságos nő volt, akinek az élete a családjára épült. Mindenkivel barátkozott, sokat mosolygott és szerény volt. Mikor George az első szólóalbuma, a Faith 20 milliós eladási számai után azt bizonygatta, ő a bolygó legnagyobb sztárja, Lesley akkor is a földön járt.
Akárcsak a fia.
Nagyon hasonlítottak egymásra. George családjának többi tagjával – két nővérével, Yiodaval és Melamie-val, valamint az apjával, Jackkel – különböző koncerteken és partikon találkoztam (emlékszem George pazar 30. szülinapi bulijára, amit apja fáklyákkal kivilágított lovasfarmján tartottak Hertfordshire-ben).
De azalatt a számtalan óra alatt, amit a kilencvenes években az otthonában töltöttem, csak egyetlen családtagját láttam ott – az anyját. George akkoriban az Oak Hill Parkon fekvő nyílt légterű házban lakott az észak-londoni Hampsteaden. Lesley pedig átjött, hogy elvégezzen némi ingyenes takarítást – mert a házat faltól-falig hófehér szőnyeg borította, és aminek tönkretételében George labradorja, Hippy tevékenyen részt vett.
Csakhogy Lesley inkább azért volt ott, hogy a fiát lássa.
George már hatalmas sztár volt a Wham!-ben is, a Faith azonban új szintre emelte a karrierjét. Furcsa volt látni, hogy valaki ilyen gyorsan világhíres lesz. Emlékszem, egyszer mutatott a garázsában egy vadonatúj Aston Martint, amit nem hiszem, hogy valaha vezetett volna, mert előnyben részesítette a régi Range Roverét, hogy azzal szállítsa Hippy-t a mindennapi Hampstead Heath-i sétáihoz.
Az Oak Hill Parkon lévő házat addig a gazdag London csendje vette körül, most azonban az egész világ George lépéseit figyelte. Miközben a konyhában álltunk egy csésze teát kortyolgatva, úgy tűnt, legalább egy fotós mindig a ház mögötti meredek hegy bokrai között leskelődik.
Bár a húszas évei közepére George olyan sikeresnek bizonyult, aminek a legtöbb csillag még csak a közelébe sem ér, mégis meglepően érzéketlen maradt a sztárvilágra. Csak addig tűnt furcsának, hogy az őrület forgataga nem ragadta magával, míg meg nem ismerted Lesley-t – az anyját és támaszát. És akkor megértetted.
George rengeteget kapott Lesley-től. A stabilitását, ösztönös kedvességét, csendes elszántságát (Lesley szembeszállt angol családjával, csakhogy feleségül mehessen George apjához, Kyriacos "Jack" Panayiotou-hoz).
Aztán 1997-ben elment, 60 éves korában rákban elhunyt – és ezzel George édes életének örökre vége szakadt.
Egy évvel Lesley halála után George és én a tél közepén a kandalló mellett ültünk – közöttünk Hippy, a még megmaradt fehér szőnyegen - és George rögtön megemlítette, hogy naponta 25 marihuánás cigarettát szív. Mindig voltak titkai, de a kábítószerek nem tartoztak közéjük. Meggyőzött arról, hogy új szokása már elérte a tetőfokát, én pedig – még abban a pillanatban is – az életemre fogadtam volna, hogy George Michael soha nem tenné tönkre magát drogokkal.
Túlságosan józan, gondoltam. Túlságosan szilárd. Túlságosan is Lesley fia.
De a dolgok nem így alakultak. A drogok, melyekről 1988-ban beszélt, nem tűntek el az életéből – átvették a hatalmat felette.
Fogalmam sincs, vajon a heroinhasználatról szóló pletykák igazak-e, de nem tudom, vitatná-e bárki, hogy a különböző kábítószerek elvették George Michael egészségét, karrierjét, boldogságát és tehetségét, végül pedig az életét.
Megharagudtam rá, nem sokkal azután a beszélgetés után ott a kandalló mellett. A magnó ment, mi pedig órákon át trécseltünk, ám amikor hazaértem, a telefon folyamatosan csengeni kezdett, mert George azt akarta, távolítsam el azokat a dolgokat, amiket ő túlságosan kényesnek ítél. Furcsa módon, nem az élete szerelméről, Anselmo Felepparól vagy a kábítószerhasználatról szóló vallomásáról volt szó. Diana hercegnőről mondott olyanokat, amiket vissza akart vonni.
Boldogan belementem - a barátomnak tartottam -, ám a telefon újra és újra megszólalt. Végül elvesztettem a türelmemet vele szemben. Én egy lelki szemetesládának éreztem magam, ő pedig a nagy sztárnak, akinek kihasználják a nyitottságát.
13 év barátság után többé nem beszéltünk egymással.
A George haláláról szóló hír szomorú volt, ám egyáltalán nem váratlan.
Távolról nézve úgy tűnt, mintha öreg barátom már évek óta gyilkolta volna magát.
Ha elég hosszú ideig élnek, a legtöbb sztár a drogoktól, a mohó szextől és a tönkrement egészségtől egy tisztább, józanabb, kevésbé önpusztító létezés felé veszi az irányt. Keith Richards-ként kezdik és Keith Chegwin-ként fejezik be.
De nem George.
Amikor drogosan vezetett és ezért négy hétre börtönbe került, már 47 éves volt. Én, aki még a Wham! idejéből ismertem őt, alig tudtam azonosítani azt a püffedt, mindenféle drogot használó figurát, aki oly vakmerően belehajtott a Snappy Snaps kirakatába a hampsteadi főutcán.
Eheti halálakor már úgy tekintettem rá, mint egy vadidegenre.
A hihetetlen nagylelkűségéről szóló történetek napvilágra kerülésével aztán újra megláttam ebben a beteg, 100 kilós férfiban azt a George-t, akit ismertem és szerettem.
Mert én is emlékszem George nagylelkűségére. Miután készítettem vele néhány interjút a Face magazin számára és rájöttünk, hogy szeretünk együtt berúgni, ő pedig bízhat bennem, azt ajánlottam, egy napon írjuk meg az élete történetét. Arra gondoltam, majd ha 60 lesz. „Csináljuk most”, mondta 26 évesen.
Úgy döntöttünk, hogy a bevételen fele-fele arányban osztozunk – precedens nélküli megállapodás egy bértollnok és egy szupersztár között.
Amikor az amerikai menedzserei tudomást szereztek a megállapodásunkról, rettenetesen dühösek lettek és közölték az ügynökömmel, hogy előbb fog Hollywood jéggé fagyni, minthogy illusztris ügyfelük osztozna a hasznon egy olyan senkivel, mint én.
„Ne is gondolj erre többé,” mondta George. „Csak írd meg a könyvet.” Átverte a menedzsereit és illendően osztoztunk a tetemes hasznon. A nagylelkűségétől még ennyi év után is eláll a lélegzetem.
Hová tűnt az a nagyszerű ember?
Talán minden máshogy alakult volna, ha az anyja tovább él. Igen, mindannyian elveszítjük anyáinkat, de George számára sokkal nehezebb volt a folytatás, mint a legtöbb embernek.
Nem gondolom, hogy Lesley megakadályozhatta volna, hogy George bele ne süllyedjen a drogos kábulatba. George saját magát állította volna meg. Mert szégyellte volna az anyja előtt, hogy egy kábítószeres roncs válik belőle. A legtöbb sztár meghátrál a sötétség elől, George azonban az anyja halála után egyenesen belevetette magát.
Anselmo Feleppa, a brazil szerető 1993-as halála megerősítette George Michaelt abban, hogy meleg, és nem abban a biszexuális spektrumban él, amit tinédzser évei óta gondolt. Anselmo után nem volt több női szerető – előtte bizonyára akadt néhány -, George azonban továbbra is rejtőzködött.
A közhiedelemmel ellentétben nem akkor vállalta fel másságát, mikor 1998-ban „közszeméremsértés” miatt letartóztatták. Már ezt megelőzően nyíltan beszélt Anselmóról az utolsó interjúnk alkalmával. Ezzel azonban akkor senki nem törődött egészen addig, míg az a zsaru el nem kapta abban a nyilvános wc-ben.
George magyarázata homoszexualitásának titkolására az volt, hogy nem akarta, hogy anyja aggódjon az AIDS miatt. De azt hiszem a hiúsága is közrejátszott ebben, mivel így a világ legszebb nőivel parádézhatott a videóiban. Ám kezdettől fogva ragaszkodott ahhoz, hogy a videóiban szereplő George Michael ugyanolyan kitalált teremtmény, mint Ziggy Stardust volt.
És most nincs többé.
A telefonom karácsony napján kezdett csörögni, de nem tudtam mit mondani a rádióknak és az újságoknak, mert az az 53 éves férfi, aki az oxfordi Goringban meghalt, számomra teljesen idegen volt.
De emlékszem még arra a George-ra, aki fiatal és boldog és egészséges volt.
Emlékszem még, mikor 21 évesen, a Wham! tagjaként lányok sokasága üldözte.
Emlékszem még, mikor zeneszerzői képessége akkora sztárt csinált belőle, mint Michel Jackson - és emlékszem arra is, ahogy teát készít és kekszet hoz, mikor leülünk egy újabb beszélgetésre Hampsteadben, és közben Hippy a fehér szőnyeget rágcsálja közöttünk.
Emlékszem még arra a csodálatos fiúra, arra a nagylelkű emberre, akit oly büszkén a barátomnak hívtam.
Hiányzik.
2017-01-07
TONY PARSONS George Michael’s mum kept him stable… when she died, he embraced the dark